Miközben a Tudásközpont és a koli közötti ingázásban lassan elveszíted az időérzékedet és a vizsgaidőszak szürkeségét csak az ünnepi fények törik meg, érdemes egy pillanatra megállni. A karácsony nálunk a töltött káposzta és a bejgli bevett kombójából áll, de a világ más pontjain egészen extrém dolgok kerülnek az asztalra – a 30 fokban sütögetéstől kezdve a nyelvészeti alapú ajándékozásig.

A karácsony, mint tudjuk, univerzális, de a megvalósítás erősen lokális. A gasztronómia pedig a legőszintébb tükör: megmutatja a történelmet, a klímát és azt, hogy az emberek mennyire találékonyak, ha ünneplésről van szó. Ha már unod a menzai kínálatot és a mirelit pizzát, tarts velünk egy virtuális gasztrotúrára, ahol megnézzük, mit esznek a sorstársaid Afrikában, Dél-Amerikában, a Kaukázusban vagy épp a Távol-Keleten. Figyelem: éhgyomorra olvasni csak saját felelősségre ajánlott!

Dél-Afrika: Barbecue a tengerparton, avagy a Braai szentsége

Kezdjük ott, ahol a karácsony nem a hóról és a fagyoskodásról szól. Dél-Afrikában decemberben tombol a nyár, 30 fok van, virágoznak a növények, így a kandalló melletti bekuckózás szóba se jöhet.

A dél-afrikai karácsony alfája és omegája a Braai. És véletlenül se hívd sima grillezésnek egy helyi előtt, mert megsértődik. A Braai egy társadalmi esemény, egy rituálé, ami a tűzrakással kezdődik és órákig tart. Karácsonykor a rácsokra a báránybordák és a boerewors (hagyományos fűszeres kolbász) mellé gyakran kerül pácolt pulyka vagy gammon (mázas sonka) is.

De a legérdekesebb tétel a desszert: a Malva Pudding. Ez nem egy könnyed nyári gyümölcssaláta, hanem egy tömény, sárgabaracklekváros piskótajellegű sütemény, amit forrón tálalnak és nyakon öntenek egy tejszínes-vajas szósszal. Igen, a 35 fokban. Ez az a pont, ahol az angol gyarmati örökség találkozik a helyi ízléssel, és az eredmény egy olyan kalóriabomba, ami után garantált a délutáni szieszta. Emellett a helyiek körében népszerű a sült hernyó (Mopane worms) is, de azt karácsonykor inkább lecserélik a trifle-re.

Argentína: Olasz meló és a hideg borjú rejtélye

Átugrunk az Atlanti-óceánon, de maradunk a déli féltekén. Argentínában is nyár van ilyenkor, a karácsonyfa mellett gyakran ventilátorok zúgnak. A vacsora (Nochebuena) késő este kezdődik, és éjfélkor, a tűzijátékok alatt éri el a csúcspontját.

A menü sztárja egy olyan étel, ami első hallásra (és talán másodikra is) bizarrnak tűnhet nekünk: a Vitel Toné.

Ez eredetileg egy olasz (piemonti) recept, amit a bevándorlók vittek magukkal, de ma már argentinabb, mint a tangó. A lényege: vékonyra szeletelt, főtt borjúhús, amit hidegen tálalnak, és leöntenek egy krémes, tonhalas-majonézes-kapribogyós mártással. Igen, hús hallal és majonézzel. Bármilyen furcsán hangzik, az ízélmény állítólag zseniális és az argentin karácsony elképzelhetetlen nélküle. Mellé természetesen asado (sült húsok) és rengeteg almabor (sidra) dukál. Éjfélkor pedig a családok kimennek az utcára és papírlámpásokat (globos) eregetnek az égbe – bár ezt tűzvédelmi okokból egyre több helyen korlátozzák, a hangulat így is verhetetlen.

Azerbajdzsán: Ahol a piláf a Király

Most pedig evezzünk kulturálisan kicsit komplexebb vizekre. Azerbajdzsán muszlim többségű ország, így a klasszikus karácsony (mint Jézus születése) nem állami ünnep, bár a keresztény közösségek természetesen tartják. Azonban a szovjet idők örökségeként a karácsonyi szokások nagy része átvándorolt a szilveszterhez. Van feldíszített fa (yolka) és ajándékhozó apó (Şaxta baba), csak épp december 31-re fókuszálva.

A főfogás szinte mindig a plov (piláf), de nem akármilyen: a Shah Plov, azaz a piláfok királya. Ez egy ropogós tésztakéregben (gazmag) sült rizses étel, tele aszalt sárgabarackkal, gesztenyével, mazsolával és bárányhússal. Amikor felvágják, úgy néz ki, mint egy torta, amiből kiömlik a gőzölgő töltelék.

A másik nagy kedvenc a levengi: ez darált dióval, hagymával és albukhara-val (savanykás szilvapaszta) töltött csirke vagy hal. A dió és a gránátalma dominál az ízekben – ez a kaukázusi konyha esszenciája. Az asztalnak roskadásig kell lennie, mert a hiedelem szerint ahogy az új évet kezded (bőségben), úgy is fogod folytatni. Ismerős, ugye?

Kína: Nyelvészkedő ajándékozás

Végül irány a Távol-Kelet. Kínában a karácsony nem hivatalos ünnep, a lakosság nagy részének munkanap. Viszont a fiatalok körében – főleg a nagyvárosokban – óriási divat lett, de nem vallási, hanem inkább egyfajta „második Valentin-nap” vagy fogyasztói ünnep jelleggel. A plázák csillognak, a barátok beülnek valahova hot-potozni vagy karaokézni.

Van azonban egy nagyon különleges, csak Kínára jellemző szokás, ami tisztán nyelvészeti alapú (ez a kedvencem!). Szenteste divat lett szépen csomagolt almát ajándékozni egymásnak.

Hogy miért? Mert a Szenteste kínaiul „Ping’an Ye” (Békés Éj), az alma pedig „ping guo”. A két szó eleje hasonlóan cseng, így az alma a békét és a biztonságot szimbolizálja erre az estére. De ne a sarki zöldségesnél kapható almára gondolj: ilyenkor a boltokban díszes dobozokba csomagolt, olykor mintákkal vagy jókívánságokkal gravírozott (igen, a héjába nyomott) almákat árulnak, gyakran csillagászati áron. Ez a „Béke Almája” (Ping’an guo), ami tökéletes példája annak, hogyan teremt egy kultúra új tradíciót a nyelv segítségével.

Végszó

Legyen szó tonhalas borjúról Buenos Airesben, grillezésről Fokvárosban, diós csirkéről Bakuban vagy egy szem almáról Sanghajban, a lényeg mindenhol ugyanaz: a kapcsolódás. A vizsgaidőszak közepén, amikor a kávé az egyetlen üzemanyagod, ne felejtsd el, hogy az étel és az ünnep nem csak a kalóriákról szól, hanem a sztorikról.

Szóval, ha idén karácsonykor ránézel a bejglire, jusson eszedbe: lehetne rosszabb is, ehetnél épp fermentált fókát (bár az Grönland, de az már egy másik sztori).