Február közepén hirtelen minden pirosba borul: szívecskés dekorációk lepik el a boltok polcait, akciós csokoládék és virágcsokrok hevernek mindenütt, és felmerül a kérdés, amely megkerülhetetlenül lebeg a levegőben: kell-e kezdenünk valamit a Valentin-nappal?
Február 14-e sokak számára egyszerre romantikus, túltolt vagy éppen teljesen felesleges ünnep. Könnyű legyinteni rá, mint egy modern, marketing által kitalált hagyományra, pedig a története jóval régebbre és meglepően sötét helyekre nyúlik vissza.
A Valentin-nap legendája:
Az ünnep névadója Szent Bálint, a legenda szerint a 3. századi Rómában élt. II. Claudius császár megtiltotta a fiatal férfiak házasságát, mert úgy vélte, a nőtlen katonák elkötelezettebb harcosok. Bálint pap azonban nem értett egyet a császár döntésével, és titokban összeadta a szerelmes párokat. Ez a fajta „romantikus ellenállás” végül az életébe került: elfogták és kivégezték. A hagyomány szerint pontosan február 14-én. Az egyik legenda úgy tartja, hogy a börtönben visszaadta a börtönőr vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet írt neki, melyet úgy írt alá: „A te Valentinod”.
Az ókori Rómában azonban hírhedt volt egy másik hagyomány megünneplése is: ezekben a napokban ünnepelték Junót, a házasság istennőjét. A legendák szerint a férjek megajándékozták a feleségeiket, a leányok pedig az istennő templomában jóslatot kaptak a jövőbeli házasságukkal kapcsolatban.
Mi lett ebből napjainkban?
A 20. századra a Valentin-nap globális jelenséggé vált, a hagyományok összemosódtak, ezeket pedig erősen formálta a fogyasztói kultúra. A romantikus gesztusok sok helyen elvárássá váltak, ami érthető módon ellenérzéseket is szült. Sokak szerint nem csak ezen az egy napon kell megajándékozni egymást, apró gesztusokat tenni vagy kimozdulni egy gyertyafényes vacsorára. Mások szerint ezen a napon félre kell tenni a mindennapi teendőket és időt szakítani a párunkra. Bármi is az igazság, a Valentin-nap évszázadok óta jelen van és megmutatta, hogy a szeretetnek helye van a hétköznapokban.
Hazánkban az 1990-es években jelent meg az ünnep, amit éppúgy, mint a Halloweent vagy az Anyák napját, az angolszász kultúrából emeltünk át, majd az évek alatt szerves része lett az ünnepek sorának.
Szingliként Valentin-napkor:
A Valentin-nap egyik legfurcsább mellékhatása, hogy akaratlanul is kategóriákba sorol. Ünneplők és „kimaradók”, párok és szinglik. Érdekes módon, ha visszatekintünk az ünnep történetére, a szinglik teljesen kiesnek a képből, hiszen az egész hagyomány a házasságra, a termékenységre és a titkos esküvőkre összpontosít. A modern Valentin-nap azonban már mást is jelenthet. Egyre többen értelmezik újra ezt a napot a szabadság napjaként. Baráti találkozókat szerveznek, önmagukra fordítanak egy kis időt vagy meglepik magukat valami aprósággal. Talán éppen ez a szinglik szerepe február 14-én: emlékeztetni arra, hogy a szeretet nem kizárólag a párunk felől érkezhet.
