Manapság általános tapasztalat, hogy az embereket – és különösen a fiatalokat – egyre élénkebben foglalkoztatja az elfogadás, a kisebbségek, és a “másság” befogadásának ügye. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a PTE-n működik egy szervezet, egy közösség, amely szerteágazó tevékenységével éppen ezt a területet igyekszik előmozdítani: a Társadalmi Befogadás Szakkollégium (TBSZ).

Egy szerda délután lehetőségem nyílt részt venni a szakkoli egyik foglalkozásán, valamint interjút készíteni annak alapítójával és vezetőjével, Koller Inezzel. Az alábbiakban szeretném bemutatni, illetve figyelmetekbe ajánlani a TBSZ-t, hiszen úgy gondolom, hogy a közösség tevékenysége valamilyen formában érinthet, vagy legalábbis érdekelhet minden BTK-s hallgatót, egyetemistát és összességében, minden mai fiatalt.

A szakkollégium működésének fontos eleme az együttműködés, a csoportos munka. A tagok ezúttal azt a feladatot kapták, hogy tevékenységeik közül válasszanak ki egyet, és csoportokban dolgozzanak ki ötleteket a fejlesztési lehetőségekre vonatkozóan. A feladat felvázolásával Inez meg is válaszolta az első kérdésemet: Miből is áll pontosan a szakkollégium tevékenysége? 

• A TBSZ munkásságának talán legegyedülállóbb területe a gamifikáció – érzékenyítő, a társadalmi befogadást előmozdító játékok, illetve társasjátékok tervezése és ezek tesztelése a Játsszunk Komolyan! Workshopok során. A workshopokon középiskolás diákok, illetve egy egyetemistákból álló kontrollcsoport teszteli, próbálja ki a játékokat, majd az Ő visszajelzéseik alapján történik azok véglegesítése, esetleg továbbfejlesztése. 
• Népszerű programok a vitaestek, melyeket kötetlenebb keretek között, általában valamelyik helyi presszóban tartják, ezzel is elősegítve a felszabadult eszmecserét olyan komoly témákat illetően, mint például az eutanázia, a toxikus kapcsolatok, politikai témák vagy éppen a popzene helyzete, lehetőségei. – Az érdeklődők bátran ellátogathatnak ezekre az eseményekre, illetve a fent említett Játsszunk Komolyan! Workshopokra egyaránt.
• Mint elsősorban társadalmi ügyekre, problémákra fókuszáló közösség, a TBSZ tevékenységének fontos eleme az önkéntes munka, melynek során a tagok több szervezettel dolgoznak együtt, különböző területeket érintve.
• Látva a csapatban uralkodó jó hangulatot, könnyedséget és az együttműködés gördülékenységét, számomra nem volt meglepő, hogy a csapatépítő foglalkozások szintén a társaság egy külön tevékenységi körét képezik. Ezeket a tagok közös megbeszélés és szervezés útján valósítják meg.
• A TBSZ képzési portfóliójának jelentős része különböző terápiás módszereket ölel fel, de ide sorolható például a gyakorlati tanulás, tapasztalás – az önkénteskedés és a játéktervezés – is. Utóbbi kapcsán a szakkollégium egy online játékfelülettel is rendelkezik, amit a https://seriousgames.hu/en/ linken érhettek el. 

Mivel ezen az alkalmon az új tagok is jelen voltak, a feladat megkezdése előtt a szakkollégisták csoportos beszélgetésekben mutatták be nekik szervezetüket és annak tevékenységét. Az újonnan csatlakozók visszajelzései alapján az elhangzottak megerősítették őket abban, hogy jó helyre, jó közösségbe kerültek.

Rövid időn belül számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy egy rendkívül nyitott, jó hangulatú és jól összeszokott társaságba érkeztem, és amíg a csoportok nekiláttak a közös feladatmegoldásnak, Inezzel mi is megkezdtük beszélgetésünket.

A tevékenységetek mindennemű másság társadalmi befogadásának elősegítésére kiterjed. A te megfogalmazásodban, miért kulcsfontosságú az elfogadás mind a többségi, mind a kisebbségi társadalom szempontjából?

A társadalmunk egészsége szempontjából fontos, és nagyon örülök, hogy a mostani egyetemisták körében ez egy nagyon komolyan változó terület.

Például, ha összehasonlítjuk őket a 10-15 évvel ezelőtti egyetemistákkal: sokkal érzékenyebbek társadalmi ügyekben, kérdésekben, sokkal inkább bevonhatók az ilyen jellegű beszélgetésekbe, cselekvésekbe. A befogadás pedig közösségi szinten indul el, tehát mi, saját magunk is ezt valljuk a mindennapi és közösségi életünkben – mi is elfogadjuk egymást. Ez nyilvánvalóan azért van, mert kisebb és tágabb társadalmi környezetben is ez az igényünk – hogy elfogadjanak minket. És mi ezzel megpróbálunk példát mutatni. 

Hogyan működik általánosságban a szakkollégium? Milyen gyakran jöttök össze? 

Heti rendszerességgel van egy kurzusunk, ez a Műhely szeminárium nevet kapta, és választható kredites tantárgyként fel tudják venni a szakkollégisták. Ezeken az alkalmakon szoktak a különböző képzésekhez kapcsolódó tréningek, előkészítések, tesztelések zajlani – többségében velünk, de esetenként külsős, bevont partnerekkel is.

Pontosan milyen korosztályoknak szánt és milyen jellegű játékokat terveztek? A tapasztalataitok alapján hogyan segíthetik ezek a társadalmi befogadást?

Alapvetően mi az ifjúsággal foglalkozunk, ebbe elsősorban a középiskolások, egyetemisták, fiatal felnőttek tartoznak bele. Van több alapsémánk – szabadulószoba, társasjáték, online memóriajátékok, térjátékok, szerepjátékok. A technikai részen nem feltétlenül szoktunk újításokat bevezetni, inkább tartalmi megközelítésben vagyunk kifejezetten újak. Van például olyan szabadulószobánk, ami a különböző típusú fogyatékosságokat mutatja be, van olyan, amelyik kifejezetten a diszkriminációtól való mentesítésre épül – arra, hogyan tudunk együttműködni egymással. Régebben vittem ezeket a játékokat külföldre is, szerintem ott is újszerűnek számítunk. Úgy vannak megtervezve a játékok, hogy kb. 35-40 percet vegyenek igénybe, és legyen idő a reflektálásra (a már említett Játsszunk Komolyan! Workshopokon – szerk.). A középiskolások nagyon sok játéknál felismerik, hogy mik azok a skillek, amiket megtanultak – ez nagyon jó, és nagyon sok kifejezetten jóleső visszajelzést szoktunk kapni. 

Vannak olyan eredményeitek, projektjeitek, amelyekre különösen büszkék vagytok? 

Van két olyan publikációnk 2023-ból, amelyek közül az egyik a szakkollégium tagjainak, illetve a velük együtt dolgozó szakembereknek a tanulmányait, a másik a játékainkat foglalja össze. Ami a legutóbbi 2 évet illeti, talán az, hogy voltunk tavaly és tavalyelőtt is Szerbiában, magyar nyelvű középiskolákban, tanulmányút keretében. Egy játéksort vittünk el, a középiskolákban elkértük az osztályokat, és nagyjából 3 órán keresztül játszottunk velük. Amikor Zentán voltunk, arról még egy TV-bejátszás is született. 

Hogyan csatlakozhatnak hozzátok az érdeklődő hallgatók?

Ennek van egy menete. Az első félév egy bemelegítő szakasz: nagyon sokféle dolgot csinálunk, amiket az illető így a gyakorlatban is megismerhet – elmegy a programokra, valamilyen szinten kiveszi a részét, megismerkedik a társasággal. Következő félév elején megkérdezem, hogy szeretne-e csatlakozni, és ha igen, akkor a második félévtől teljes jogú tag. Az sem szokott kötelező lenni, hogy mindenki mindenben részt vegyen – van, aki inkább csak az önkéntes munkára, van, aki a vitaestekre koncentrál. Szervesen, organikusan alakul ki, hogy ki hogyan találja meg a saját helyét.

Mi motivált a szakkollégium létrehozására, mi ennek a története?

Ez úgy történt, hogy magát a Társadalmi Befogadás Szakkollégiumot még a FEEK-en – ez a kar már nem létezik – hozták létre 2007-ben. Majd éveken keresztül csak papíron létezett. Volt egy Magyar Akadémia Bizottságos akkreditáció, és én azt a feladatot kaptam, hogy nézzek utána, milyen szakkollégiumok működnek a karon. Láttam, hogy van ez a szakkollégium, és senki nem csinál vele semmit. Arra gondoltam, hogy egészen jó ötlet lenne ezt újraéleszteni – az én, saját feltételeim szerint. 7 diákkal – egy nagyon erős társasággal – sikerült kezdeni, mindjárt egy kifejezetten jó hangulatú kis közösség jött létre. Így indultunk el 2017-ben.

A szakkollégium vezetőjeként milyen ötleteid, terveid vannak a jövőre nézve?

Az online játékokat szeretném egy kicsit jobban hangsúlyozni. Ezen kívül a felelősség szétosztását tovább fejleszteni. Nagyon sok feladat van, és eddig ezt többnyire egyedül csináltam – ez nagyon komoly időt és energiát igényel. Nem azt mondom, hogy nem szeretem ezt csinálni, hiszen

nagyon sok szeretetet, jóságot kapok cserébe, ami miatt érdemes tanítani.

Viszont a saját szerepemet szeretném egy kicsit csökkenteni, mert azt látom, hogy akkor nagyobb a motiváció, ha a tagok több felelősséget kapnak, és szeretném ezt a lehetőséget megadni nekik.

Azt hiszem, hogy a foglalkozáson tapasztaltak és az Inezzel való beszélgetésem alapján bátran kijelenthetem, hogy a Társadalmi Befogadás Szakkollégium tevékenysége egy rendkívül szerteágazó és még annál is fontosabb és relevánsabb területet fed le, újszerű megközelítésekkel és megoldásokkal és egy önmagában is rendkívül befogadó és jól működő közösséggel. Így, ha valakit foglalkoztat a kisebbségek helyzete, a társadalmi nyitás kreatív eszközökkel történő elősegítése, és szívesen tartozna egy hasonló értékeket képviselő szakmai-baráti társasághoz, akkor mindenképpen érdemes kipróbálnia magát a TBSZ közösségében.

Fotók: Lécser Szabolcs