Egyetemistaként egy bizonyos ponton mindannyiunkban felmerül a kérdés, hogy mit is kezdjünk magunkkal diploma után, hogyan érhetjük el azt a bizonyos sikert – egyáltalán mit takar ez a szó?  Keibl Kata tavaly végzett a PTE-n Kommunikáció- és Médiatudomány szakon, története pedig sokunk számára szolgálhat motivációként és egyúttal bizonyítékként arra, hogy érdemes belevágni abba, amit szeretünk, még akkor is, ha ez kifejezetten váratlan fordulatokat hozhat az életünkbe.

Kata tavaly szeptemberben nyitotta meg első reformer pilates stúdióját szülővárosában, Bólyban, határozottan azzal a céllal, hogy azzal foglalkozzon, ami által a legteljesebbnek érzi az életét. A stúdió – amelynek marketingjét is Ő kezeli, ezzel összefűzve két szenvedélyét – rövid időn belül jelentős népszerűségre tett szert. Beszélgetésünk során választ kaptam a pályaválasztással, sporttal, vállalkozással kapcsolatos kérdéseimre, és mindenekelőtt arra, hogy hová is vezethet, ha az ember meg meri valósítani a – Kata szavaival élve – „szerelemprojektjeit”.

Kommunikáció- és Médiatudomány szakon végeztél a PTE BTK-n. Miért ezt a szakot választottad, és hogyan erősítettek meg a tanulmányaid abban, hogy valamilyen formában a későbbiekben is szeretnél ezzel foglalkozni?

A Kommunikáció- és Médiatudomány szak nem egy tudatos döntés volt az életemben – eredetileg jogi pályára készültem. Amikor végül egy kudarc után más irányt vett az utam, egy új lehetőségként tekintettem erre a szakra, és viszonylag hamar kiderült, hogy jó helyre kerültem. Az egyetemi évek alatt fokozatosan találtam meg azt a területet, ami igazán közel áll hozzám. Elkezdett egyre jobban érdekelni a marketing, illetve az influenszer marketing és a vizuális tartalomkészítés. Az is sokat segített, hogy lehetőségem volt részt venni a Kommunikációs Bizottság munkájában. A kettő összefonódott, és megerősített abban, hogy számomra egy kreatív, folyamatosan változó terület a megfelelő út. Itt tudok igazán kibontakozni, és olyan dolgokat létrehozni, amelyek másokra is hatással vannak.

Te mikor találkoztál először a reformer pilatesszel? Mi motivált arra, hogy edzőként is foglalkozz vele? Hogyan jött magának a stúdiónyitásnak az ötlete?

A reformer pilatesszel először 2024 decemberében találkoztam, és őszintén, azonnal megfogott, mert teljesen más volt, mint bármi, amit addig csináltam. Egyszerre volt kihívás és kikapcsolódás, és ezt nagyon élveztem. Egy idő után már nem volt kérdés, hogy ezzel komolyabban is szeretnék foglalkozni. A stúdiónyitás ötlete viszonylag hamar megszületett bennem, amikor láttam, hogy a környezetemben – a szülővárosomban – mennyire nincs még jelen ez a mozgásforma. Úgy éreztem, hogy ezzel nemcsak egy vállalkozást hozok létre, hanem egy közösséget is építhetek, és egy olyan szolgáltatást nyújthatok az embereknek, ami valódi értéket képvisel. Elkezdtem tervezgetni, bevontam a szüleimet – közös projektként hoztuk létre. Magát a helyet a nagymamám biztosította, tehát tényleg egy kis családi vállalkozás az egész. 

Neked, személyesen mit adott a reformer pilates, és milyen pozitív hatásai vannak általánosságban? 

Számomra elsősorban stresszkezelési mód, kikapcsolódás, ami által teljesen ki tudok szakadni a hétköznapokból. Az egészségem szempontjából is nagyon fontos szerepe van – egy autoimmun betegséggel élek, amit önmagában nem old meg a pilates, de hogyha sportolok, akkor sokkal jobban érzem magamat a bőrömben. Ez a betegség állandó fáradékonysággal jár, és az edzéseknek köszönhetően sokkal energikusabb vagyok a mindennapokban. Szakmailag nézve, a reformer pilates egy hatékony és tudatos mozgásforma, amely egyszerre erősíti a testet és javítja annak működését. Különösen a mély törzsizmokat aktiválja, ezáltal stabilabbá teszi a gerincet és segít a helyes testtartás kialakításában. Ezzel hozzájárulhat a hát- és derékfájás csökkentéséhez is. A gyakorlatok kontrollált, ízületkímélő módon történnek, így biztonságosan végezhetők kezdőként vagy akár sérülés után is. Emellett növeli a hajlékonyságot, javítja az egyensúlyt és segít egy tónusosabb, harmonikusabb test kialakításában.

Az első stúdiót kicsivel több mint fél éve indítottad, és áprilisban máris megnyílik a második. Szerinted van olyan tényező, ami kifejezetten nagy szerepet játszott a sikerben? 

Egyrészt az, hogy egy olyan mozgásformát tettünk elérhetővé, ami korábban nem volt jelen a környéken. Emellett nagyon tudatosan építem fel az órák hangulatát: fontos számomra, hogy ne csak edzés legyen, hanem egy élmény, ahol a vendégek értik, mi történik a testükkel, és aktívan be tudnak kapcsolódni. A másik kulcs a csapat. Kifejezetten odafigyelek arra, hogy kikkel dolgozom együtt, mert ez hosszú távon meghatározza a stúdió színvonalát. Olyan oktatókkal szerettem volna dolgozni, akik nemcsak szakmailag jók, hanem valóban pozitív hatással vannak az emberekre. Azt gondolom, hogy ma különösen fontos egy támogató, motiváló közeg, ahol az emberek jól érzik magukat, és talán ez az, ami miatt visszatérnek hozzánk. 

Esetleg vannak már ötleteid azzal kapcsolatban, hogy milyen irányban fejlődjetek tovább?

Van egy határozott vízióm ezzel kapcsolatban: hosszabb távon nem csak egy pilates stúdióként szeretném működtetni a vállalkozást, hanem egy komplexebb, kisebb egészségközpontként. Nagyon érdekel ez a terület, folyamatosan képzem magam, és igyekszem több oldalról megérteni – dietetikusokkal és gyógytornászokkal is konzultálok, hogy jobban átlássam az összefüggéseket. A célom, hogy idővel egy olyan helyet hozzunk létre, ahol nem csak edzeni lehet, hanem egy átfogóbb szemléletet is kapnak az emberek az egészségükkel kapcsolatban. Most még az elején járunk, de tudatosan ebbe az irányba építkezem.

Milyen pozitív – esetleg negatív – hatásai vannak annak, hogy már nagyon fiatalon saját vállalkozásba kezdtél, amit ráadásul több szempontból is Te menedzselsz?

A legnagyobb pozitívum számomra az, hogy teljes mértékben a saját kezembe tudom venni az irányítást. Én osztom be az időmet, én hozom meg a döntéseket, ami sokkal rugalmasabb működést tesz lehetővé. Ugyanakkor ez felelősséggel is jár. Folyamatosan egyensúlyoznom kell a különböző területek között – legyen szó a vállalkozásról vagy más kötelezettségekről. Ez sokszor fárasztó és stresszes, mert mindig priorizálni kell. Összességében viszont úgy gondolom, hogy megéri, mert nagyon sokat tanít, és sokkal tudatosabbá tesz szakmailag és emberileg is. 

A munkádban sikerült egyesítened két olyan területet – a marketinget és a pilatest – , ami fontos számodra, amit élvezettel csinálsz, és ezzel rövid időn belül jelentős eredményeket értél el. Egészen egyszerűen: milyen érzéssel tölt el mindez?

Ezen nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt hónapokban. Ha egy évvel ezelőtt bárki megkérdezi tőlem, akkor azt mondtam volna, hogy nem hiszem el, hogy ez velem történik. Bele voltam ragadva egy olyan mókuskerékbe, amit szerintem sokan megélnek az egyetem vége felé, amikor még nem teljesen látják, hogyan tovább. Most inkább azt érzem, hogy minden szépen a helyére került. Sok munka van benne, de közben az is látszik, hogy jó irányba indultam el. És ami talán a legfontosabb: sokszor eszembe jut, hogy „a kicsi Kata most büszke lenne rám”.

Mit tanácsolnál a jelenleg pályaválasztás előtt álló egyetemistáknak? 

Azt mondanám, hogy ne akarjanak mindenáron megfelelni annak, amit a környezetük elvár. Szerintem sokan belecsúsznak abba, hogy „biztos” vagy „elismert” utat választanak, közben pedig nem érzik jól magukat benne. Az is teljesen rendben van, ha valami nem úgy alakul, ahogy eltervezték. Én is megtapasztaltam, hogy egy elsőre rossznak tűnő helyzet később sokkal jobb irányba tud vinni. A legfontosabb szerintem az, hogy az ember találjon valamit, amit tényleg szeret csinálni, és amiben látja magát hosszú távon is, mert csak így lehet benne igazán kitartónak és sikeresnek lenni.

Nem szabad elveszíteni a ragyogásunkat, a kreativitásunkat és azt a szeretetet, amit érzünk akár egy munka, akár egy hobbi iránt. Szerintem ebből sülnek ki a legjobb dolgok.

Kata története tökéletesen rávilágít arra, hogy a siker eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy szívvel-lélekkel végezzük a munkánkat, hogy ne csak elfáradjunk, hanem fel is töltődjünk abban, amit csinálunk – függetlenül attól, hogy az hogyan kapcsolódik az egyetemi végzettségünkhöz és mennyire tűnik ijesztőnek belevágni. Habár az „olyan szakmát válassz, amiben örömödet leled” tanács már-már klisének hangzik, az a lelkesedés és energia, ami Katából árad miközben a munkájáról beszél, engem határozottan meggyőzött arról, hogy ez is egy olyan közhely, amit érdemes mélyen az eszünkbe vésni.

Fotók: Lécser Szabolcs