Van néhány nap a nyár közepén, amikor Pécs teljesen más arcát mutatja. Az utcák, amelyeken napközben megszokott módon sétálunk végig, este különleges fényekkel, színekkel és történetekkel telnek meg. Július 2. és 5. között tizedik alkalommal rendezték meg a Zsolnay Fényfesztivált, amely az évek során a város egyik legfontosabb kulturális eseményévé vált.
A fesztivál ötlete abból a gondolatból született, hogy a fény ne csak egyszerű világítás legyen, hanem a művészet egyik kifejezőeszközévé váljon. A szervezők olyan rendezvényt szerettek volna létrehozni, amely képes új szemszögből megmutatni Pécs épületeit és tereit, miközben közelebb hozza a kortárs művészetet az emberekhez. A kezdetektől fontos szempont volt, hogy a fesztivál ne egy hagyományos kiállítás legyen, hanem egy olyan élmény, amelyben a látogatók aktívan részt vehetnek.
Az elmúlt tíz évben a Zsolnay Fényfesztivál sokat fejlődött, és mára nemcsak a pécsiek számára jelent különleges programot, hanem az ország különböző pontjairól, sőt külföldről is érkeznek látogatók az eseményre. A rendezvény egyik legnagyobb különlegessége, hogy a város történelmi környezetét kapcsolja össze a modern technológiával. A több száz éves épületek és a legújabb vizuális megoldások találkozása olyan hangulatot teremt, amelyet más eseményeken ritkán lehet megtapasztalni.
A fesztivál egyik leglátványosabb és legtöbb érdeklődőt vonzó programja idén is a Pécsi Székesegyház homlokzatára vetített Zsolnay Light Art Video Mapping Verseny volt. Esténként rengeteg ember gyűlt össze a Dóm téren, hogy megnézze, hogyan változik át az épület a fények segítségével. A hatalmas felületre vetített alkotások nem egyszerű képek voltak: a művészek a székesegyház formáit, tornyait és részleteit is felhasználták, így a látvány szinte együtt mozgott az épülettel.
A verseny döntőjében idén olasz, kínai és bolgár alkotók munkái szerepeltek, amelyek Victor Vasarely művészete előtt tisztelegtek. A különböző stílusú vetítések mind más módon közelítették meg a fény és a geometria kapcsolatát. A nézők nemcsak egy látványos show-t kaptak, hanem betekintést is abba, hogyan lehet a technológiát kreatív művészi eszközként használni. A közönség szavazatai alapján végül a bolgár MP-STUDIO Modular Entropy című alkotása nyerte el a közönségdíjat.
A Székesegyház azonban csak az egyik helyszíne volt a fesztiválnak. A belváros számos pontján különleges fényinstallációk várták a látogatókat. Ezek között voltak olyan alkotások is, amelyek egyszerűen csak látványukkal ragadták meg az embereket, mások viszont interaktív módon működtek. A látogatók mozdulatai, hangjai vagy jelenléte sok esetben hatással volt az installációkra, így a közönség nem csupán kívülállóként figyelte az eseményeket.
Talán éppen ez az, ami miatt a fesztivál ennyire népszerű: mindenki megtalálhatja benne azt, ami számára érdekes. Egyesek a monumentális fényfestések miatt érkeznek, mások a kisebb, elgondolkodtató alkotásokat keresik, míg sokan egyszerűen csak egy kellemes esti programként tekintenek rá. A rendezvény egyik legnagyobb értéke, hogy különböző korosztályokat képes megszólítani.
Érdekes lehet megfigyelni, hogyan alakítja át egy ilyen esemény egy város megítélését. A Zsolnay Fényfesztivál nemcsak programokat kínál, hanem történetet mesél Pécsről. A fények segítségével új jelentést kapnak azok a helyszínek is, amelyeket a helyiek nap mint nap látnak. Egy megszokott tér hirtelen különleges élménnyé válik, amelyet az emberek közösen fedeznek fel.
A fesztivál ismét megmutatta, hogy a kultúra nem feltétlenül csak múzeumokban vagy színháztermekben létezik. Néha elég hozzá egy esti séta a városban, néhány kreatív ötlet és egy kis fény, amely teljesen új oldaláról mutatja meg a környezetünket.
A reflektorok végül kialudtak, az installációkat elbontották, és Pécs visszatért a megszokott ritmusához. A fesztivál azonban idén is hagyott maga után valamit: néhány napra közelebb hozta egymáshoz az embereket, és emlékeztetett arra, hogy ugyanazt a várost néha elég más megvilágításban látni ahhoz, hogy újra felfedezzük.
Fotók: Krajnik A. Benedek
