Van az a furcsa pillanat, amikor az ember rájön, hogy valami véget ért, miközben valami egészen új már el is kezdődött. Az érettségi, a felvételi izgalmai, a pontvárás és a sok-sok bizonytalanság után egyszer csak ott van előtted a válasz: felvettek. Szeptembertől a Pécsi Tudományegyetem hallgatója leszel.

Talán már most elképzelted, milyen lesz majd az első nap az egyetemen. Talán izgatottan várod, hogy végre elkezdődjön ez az új időszak. De az is lehet, hogy a lelkesedés mellett ott van benned egy kis félelem is. Egy új helyre megérkezni mindig különös érzés. Új arcok vesznek majd körül, új szabályokat kell megtanulni, és hirtelen minden, ami eddig ismerős volt, egy kicsit távolabb kerül. Ilyenkor teljesen természetes, ha felmerül benned a kérdés: vajon megtalálom majd a helyem? Lesznek emberek, akikhez kapcsolódni tudok? Lesz valaki, akihez odaléphetek az első napokban?

A PécsiBölcsész Gólyatábor pontosan ezért jött létre.

Az egyetem nem kell, hogy csak előadásokról, vizsgákról vagy beadandókról szóljon. Az egyetem legalább annyira szól az emberekről, akikkel az évek során itt találkozol. Azokról, akik melletted ülnek majd egy órán, akikkel együtt izgulsz egy nehéz vizsga előtt, akiknek egy hosszú nap végén elmeséled, milyen volt az első heted, vagy akikkel évekkel később is mosolyogva idézed fel, hogyan is kezdődött minden. Ezek a történetek sokszor már a gólyatáborban elkezdődnek.

Lehet, hogy most még úgy érzed, nem ismersz senkit és kicsit félsz attól, milyen lesz több száz új ember között. Megeshet, hogy azt gondolod, mások biztosan bátrabbak, nyitottabbak, könnyebben barátkoznak majd nálad. De hidd el: a gólyatáborban szinte mindenki ugyanazzal az érzéssel érkezik. Mindenki egy kicsit izgul, és szeretné megtalálni azokat az embereket, akik mellett azt érezheti: jó helyen vagyok.

Talán ez a PBGT egyik legszebb része: itt mindenki tiszta lappal indul.

Nem számít, milyen voltál középiskolában. Nem számít, hogy te voltál-e mindig a társaság közepe, vagy inkább az, aki először csak figyel, és lassabban nyílik meg. Fontos emlékezned arra, hogy itt senkinek sincs rólad egy előre kialakított képe. Nem kell megfelelned annak, aki korábban voltál, és nem kell bizonyítanod semmit.

Egyszerűen csak megérkezhetsz.

Megmutathatod magad úgy, ahogy szeretnéd. Lehetsz egy kicsit bátrabb, kipróbálhatsz új dolgokat, vagy akár csak megtapasztalhatod azt, milyen érzés egy olyan közegben lenni, ahol mindenki ugyanonnan indul. Ebben pedig ott lesznek melletted a seniorok, akik a gólyatábor egyik legfontosabb részét alkotják. Ők azok az emberek, akik talán először adják majd azt az érzést, hogy nem vagytok egyedül ebben az új helyzetben. A piros pólós seniorok nem csak azért vannak, hogy programokat szervezzenek vagy segítsenek eligazodni. Ők azok, akik hónapokon keresztül készülnek arra, hogy neked olyan élményt adjanak, amelyre később jó szívvel emlékezel vissza. Ők azok, akik néhány évvel ezelőtt ugyanilyen bizonytalansággal érkeztek meg, mint most te, és pontosan tudják, milyen sokat jelent az első napokban egy mosoly, egy bátorító szó vagy egy egyszerű kérdés: „Minden rendben?”

Lehet, hogy egy senior lesz az első ember, akihez odafordulsz egy kérdéssel. Lehet, hogy tőle kapsz majd egy olyan tanácsot, ami megkönnyíti az első heteket. Az is előfordulhat, hogy csak egy vele lefolytatott beszélgetés marad meg benned, de abban biztos lehetsz: azért lesznek ott, hogy segítsenek nektek megérkezni.

A gólyatáborban nincs olyan, hogy „jól” vagy „rosszul” csinálod.

Nem kell a leghangosabbnak lenned. Nem kell minden programban részt venned, ha nincs kedved. Nem kell megváltoznod azért, hogy beilleszkedj. Lehetsz az, aki hajnalig táncol és nevet, de lehetsz az is, aki inkább egy hosszú beszélgetésben találja meg az élményt.

Mert a legfontosabb nem az, hogy pontosan hogyan töltöd ezt a néhány napot. Hanem az, hogy mit viszel magaddal belőle. Egy új barátságot, egy ismerős arcot az első egyetemi napon. Egy olyan emléket, amelyhez később jó érzés lesz visszatérni.

Mert néha a legfontosabb pillanatok nem azok, amiket előre megtervezünk. Hanem azok, amelyek egyszerűen megtörténnek. Egy véletlen beszélgetés egy ismeretlennel. Egy közös nevetés valakivel, akit pár órája még nem ismertél. Egy pillanat, amikor körbenézel, és először érzed azt: talán tényleg ide tartozom.

Sok pécsibölcsész története valahol itt kezdődött. Nem azért, mert a gólyatáborban minden tökéletes volt. Hanem azért, mert ott volt az első alkalom, amikor már nem egyedül álltak egy új korszak küszöbén.

Ha még nem jelentkeztél, ne azért gyere, mert bárki azt mondja, hogy kötelező. Gyere azért, hogy adj magadnak egy esélyt arra, hogy még a szeptemberi első nap előtt legyen egy hely, ahol ismerős arcok várnak.

Lehet, hogy most még csak egy augusztusi programnak tűnik. Viszont megeshet, hogy évek múlva pontosan erre a néhány napra gondolsz majd vissza, amikor azt kérdezik tőled:

„És neked hogyan kezdődött az egyetem?” 

Mi már nagyon várunk benneteket, reméljük, ti is velünk kezditek el ezt a történetet!

Grafika: Szabó Dorka